|
Ezen a cikken is úgy bőgtem mint a záporeső. Szerintem jó, hogy vannak babamentő inkubátorok, csak nem tudom, hogy tudnak-e róla, akiknek kell. Ezt a videót sajnos nem tudom beágyazni, de a Bab születésére küldte egy barátom. Ezen is sírtam persze. "Ederlezi" is a popular traditional folk song of the Roma minority in the Balkans. Andris hasfájós, vagyis szinte mindig csikar a hasa. Most próbálkozunk, hogy mi lenne jó a megoldás, hogy jól érezze magát, de egyelőre sokat sír. Ma hajnalban is 1 órától 4 óráig fent volt és voltam, mire sikerült lecsillapítani a helyzetet és végre elaludt. Én pedig félkómásan figyeltem, hogy minden rendben van-e. Közben a légzésfigyelő ötször becsipogott, persze csak úgy. A reggel 7 órás szoptatás közben már Andrissal együtt én is elaludtam. Álmodtam és amikor kinyitottam a szemem, az álomból egy utolsó mondatot mondtam neki: Három palacsintasütő van a falon. Szerintem lesz ez még rosszabb is. Nyomós oka volt, hogy eddig nem jelentkeztem... 15-én elmentem a szokásos CTG vizsgálatra, ahol az asszisztens gyanakodva kezdett fülelni és azt mondta, hogy ezt meg kell mutatnia a doktor úrnak, mert valami nem stimmel. Megmutatta. A doki azt mondta, hogy nem igazán jó a Bab szívhangja, nem szabályos. szívritmuszavara van, szóval én most sétáljak át a kórházba, feküdjek be, ő végez a rendeléssel és jön, mert ki kell venni, nincs mese. Én a legnagyobb esőben átsétáltam a kórházba, akkor talán már az elkövetkező pár nap sokkhatása alatt. Közben persze sírtam, mert nem tudtam, hogy mi lesz. Felhívtam anyukámat, Csillát, D-t, hogy jöjjenek, vigyék haza az autót, hozzák be a cuccomat, legyenek velem. Bent még két gépen megismételték a CTG-t, nem lett jobb, bekötötték az infúziót és vártunk. Közben elmondták, hogy mi történik a császármetszés alatt, attól sem nyugodtam meg persze. Befutott a doki, kezdtük. Epidurális érzéstelenítés, asztalhoz rögzítés, zöld paraván, sokkszerű rázkódás. Sodortak az események. D végig ott volt velem, nem is tudom, hogy ment volna nélküle. Egy óriási nyomást éreztem a hasamon, akkorát, hogy azt hittem hosszában kettétörök és akkor meghallottam ŐT sírni. És sírtam én is, nagyon. Utána pedig megláttam azt a mázas, lila, gyűrött kis testes a zöld kórházi lepedőben. De már vitték is tovább megvizsgálni. D is ment velük. Engem közben magamra hagytak, az orvosok varrogattak a paraván mögött, az érzéstelenítőtől egyre jobban rázkódtam. Röviddel azután visszajöttek, hozták a Babot, azaz Andrist már fürdetve. Gyönyörű baba. Tudom, mindenkinek a sajátja a legszebb. Hát nekem is. Mivel kezem lábam le volt kötözve, nem tudtam megfogni, de jó volt látni őt. Aztán megint elvitték őt, most a koraszülött osztályra, hogy megfigyeljék a szívét. Engem befejeztek, aztán felkerültem az intenzívre, ahonnan másnap délután kerültem le a szülészetre. A kórházi körülményeket nem írom le, egyelőre túl friss és túl sokkoló, hogy bármi jót is írjak róla. A szülészeten délután kaptam meg Andrist, miután kevesebb mint egy napot vizsgálták. Az orvosokkal nem tudtam beszélni csak a negyedik napon, mert senkit nem lehetett utolérni, mindenki rohant. Szóval addig szörnyen bizonytalan volt minden vizsgálati eredmény. Azt sem mondták, hogy rendben van, azt sem, hogy nincs. Iszonyatos érzelmi hullámok alatt áll az ember, a hormonok felborítanak mindent. Ott álltam, sírtam és azt gondoltam, hogy mit fogok én kezdeni egy csecsemővel. Azt sem tudom, hogy mit kell csinálni vele. Mi van, ha elejtem vagy rosszul csinálok valamit. És akkor hozták, én meg sírtam. És ott volt, és nagyon furcsa érzés volt. Kavargott minden. Akartam is, és rettegtem is. Az ott töltött öt nap alatt, ami egy kiképzőtáborhoz hasonlított, mindenre nagyon kellet figyelni, mert senki nem mutatott semmit. Csak azokban lehetett bízni, akiknek már a második gyerekük született. Ők mondtak, mutattak mindent. Mindeközben az ember hasizmai ketté vannak vágva, szörnyű fájdalmai vannak és alig tud mozogni. Kellett is meg nem is ez az öt nap. Amikor hazajöttem, akkor itthon sírtam/sírok egyfolytában, mert nem éreztem/érzem azt a biztonságot, ami ott körülvett. Az utolsó napon végre kiderült, hogy mi a helyzet. A Babnak egyelőre szívritmuszavara van, ami sajnos nem múlt el születés után. Figyelni kell a pulzusát naponta kétszer, van légzésfigyelő, nem szabad sokat sírni hagyni. Egy hónap múlva pedig megyünk a Madarászba a kardiológiára vizsgálatra. Az esetek nagy részében egy éves korukra kinövik, de addig figyelni kell minden apró jelet. (...tudom, hogy ennek a hátterében a lelki és magánéleti válságom is közrejátszik sajnos...) Most már negyedik napja itthon, szokjuk a Babbal egymást. Idő kell, sok idő. Meg pihenés, majd egyszer. Anyukám kivett egy hetet, nagyon sokat segít, de így is, kimerítő. Most lett nagyjából fél órám, hogy ezeket leírjam. Szóval megszületett Tóth András Barnabás 2011. június 15-én, 20:15 és 20:30 között, amikor mindenki a Holdfogyatkozással volt elfoglalva. :) 54 cm, 3150 gramm. És gyönyörű. És szerelmes vagyok belé.
Ez pedig szóljon a hirtelen bölcsőhalál esetén való teendőkről. Régebben a csecsemőhalál 15-20%-os arányban volt jelen. Ezt ma már sikerült 0,7 %-ra levinni. Mivel a babák 9 hónapig nem lélegeznek odabent, a placenta táplálja őket oxigénnel, ezért hajlamosak erről az alapvető funkcióról megfeledkezni amikor már kint vannak. Ha az automatizmus nem reagál erre időben, akkor következik be a baj. A légzés leálltával nem áll be közvetlenül a halál, utána még van 4 perc, amikor oxigénnel lehet ellátni az agyat, keringést, amíg a segítség megérkezik és akkor talán minden rendbe jön. A koraszülötteknél, a fiúknál nagyobb a százalékos előfordulása a hirtelen bölcsőhalálnak, az előbbit lehet magyarázni a fejlettséggel, az utóbbit nem tudni, hogy miért van. Ami fontos:
Szóval aki teheti menjen el egy ilyen oktatásra, mert fontos (meg sokkoló is). Nem elég csak megnézni az ábrákat a füzetben, ezt végig kell hallgatni, nézni. Két helyről tudok, az egyik a Madarász utcai kórházban van, itt 2000 Ft/fő a két órás előadás. A másik a János kórházban, azt még nem tudom milyen, mert az jár az egyik légzésfigyelő termékhez. Nem vagyok jól. Én lehetek az, aki a terhessége alatt a legtöbbet sírt/sír az országban legalább is. Remélem van olyan felmérés, ami azt állítja, hogy a terhesség alatti sírás, depresszió (nevezzük hangulatingadozásnak) nincs befolyással a magzatra. Nagyon remélem, hogy van ilyen kutatás. Annyira érződik ez rajtam, hogy meglátok egy párt az utcán kézen fogva vagy csak átölelik egymást és én ott elbőgöm magam. Ugyanez van a bárhol, legyen az a bolt, ahol látom, hogy a párok vásárolnak én meg egyedül kóválygok. Ki se szabadna mennem az utcára. Az újraélesztő tanfolyamon legalább ötször kellett nagy kortyokban innom a vizet, mély levegővételek mellett, hogy ne sírjam el magam, miközben sokkolt az információ és a tudat, hogy ha gond lenne a Babbal, akkor azt egyedül kell megoldanom. Ma voltam védőnőnél, fodrásznál. Mindkettőhöz legközelebb már csak akkor megyek, ha a Bab megszületik. Találkoztam Atival, a Gozsdu udvarban van az irodája, együtt ebédeltünk a Király utcában. Az első mindig az, hogy össze-vissza ölelget, ha találkozunk, most ezt kicsit nehezen tudta megtenni a hasam miatt. Az ölelgetéstől mindig átveszem a parfümje illatát. Mantraszerűen köszönünk egymásnak, hogy sziaaasziaaasziaaa, sziaaa.... Majd ezek után az első kérdése az volt, hogy Rékiiii, mesélj! Hogy lettél terhes? Hirtelen nem tudtam, hogy mit is mondjak, de közben ő is rájött, hogy ez elég hülye kérdés volt. Egy kis hatásszünet után pedig mindketten jót röhögtünk. Felelevenítettük a régi munkahelyi sztorikat, amitől nagyon jó kedvem lett és sokat nevettünk, átfogalmaztam neki egy sajtószöveg vázat, kaptam ajándékokat, aminek szintén nagyon örültem. Ebéd után visszaföldalattiztam a Városligetbe, ahol még kiültem a fürdő elé a fűre olvasni, meg beszippantani a jó kis gyógyvíz illatot. Hiányzik az uszoda meg a fürdő, annak ellenére, hogy nem jártam nagyon rendszeresen, de néha-néha jól esne.
Elérkezett az az időszak, amikor már semmi és sehogy nem jó. Az alvás a legrosszabb, főleg ebben a nyomott, levegőtlen időben. Arra ébredek éjszaka többször is, hogy nincs levegő és fáj a fejem. A hasam miatt nem jó se jobbra, se balra, kitámasztva sem, háton meg pláne. Nagyjából olyan mintha egy 6-7 kilós görögdinnyét celluxoztak volna a hasamra, amitől nem tudok mozogni. A köldököm kifordult, nagyon érzékeny, szerintem be lehetne most nyúlni a hasamba ott, azon a ponton. A lábam, ha sokat megyek bedagad. 10 perc beszéd után szuszogok. A medencém csúszik szét, nincs rá más magyarázatom csak ez. Amikor fekszem vagy fordulok folyamatosan fáj és roppan mindkét oldalra. Felkelésnél eltelik 10-15 másodperc, mire ki tudok egyenesedni rendesen. A legjobb póz a félig ülő, lábat feltevő verzió, szerintem mától az alvás is megy majd a legjobban. A kanapén. Kipróbáljuk. Már csak 3 hét. Bab jól viselkedik, a héten nem volt ultrahang, csak CTG és vérvétel a kórházban. Reggel f8-tól 11-ig ott voltunk. A CTG-t meg kellett ismételni mert nem volt a Bab elég aktív, úgyhogy elküldtek enni-inni a büfébe. Utána rendben volt minden. Miközben várakoztam a szülészetről kihoztak két-három újszülöttet. Nem láttam mindegyiket mert be voltak bugyolálva, de a tudat, hogy ott vannak és még csak pár órája születtek felkavaró volt. Úgy kellett visszafogni magam, hogy ne bőgjek. Azt hiszem, ha meglátom a Babot, nagyon fogok sírni, persze örömömben. Ha valakinek van véleménye a köldökzsinórvér, köldökzsinór darab levételéről légyszi írjon! Egyelőre összeállítottam egy táblázatot az árakról, szolgáltatásokról, viszont vannak kérdéseim. Illetve a költségek közti különbség igen nagy, 350 000 Ft-tól 750 000 Ft-ig terjed 20 éves tárolási időszakra (vegyesen csak vér és/vagy darab is). Felmerült kérdések: Amiket néztem: Humancell, Sejtbank, Krio, Cordblood Beléptünk a júniusba, a nyárba és a 37. hétbe. Most már kevesebb mint négy hét van hátra. A múlt heti vizsgálatok szerint Bab súlya 2800 gramm, ami még nagyjából egy kilogrammal nő a végéig. A CTG vizsgálatok alapján minden rendben (ez a vizsgálat két tappancsot jelent, amit a hasamra tesznek, ezen keresztül figyelik a Bab szívhangját és mozgását). Ezt most még hetente kell csinálni, aztán majd 3 naponta, majd naponta a végén. Eljutottam oda, hogy elolvastam a szülés fejezetet a könyvben. Nem lettem nyugodtabb, mondhatom. De nem igazán van más választásom, ezen túl kell esni, nincs mese. A hasam egyre gyakrabban húzódik össze, azaz nyugalmi állapotból hirtelen görcsbe rándul és úgy marad hosszú-hosszú percekig. Ez naponta mondjuk harmincszor fordul elő. Amíg nem társul hozzá fájdalom, addig nincs gond. Csak nehezen tudok szabadon mozogni és a hátam is kezd egyre jobban fájni. A lakás és a készenléti szint koránt sincs olyan helyzetben, hogy megnyugtatónak lehessen nevezni. Jelenleg ikeás szekrényt rejtő dobozok*, könyvek, DVD-k és a falra fel nem tett képek között írok. Amit ebből egyedül meg tudok csinálni, az az, hogy a Bab szobájába kerülő képeket kinyomtatom és beteszem a színes keretekbe, illetve a falra kerülő matricát megtervezem. * itt érkezik a segítség hamarosan, remélem. |
