Fölösleges drukkolnotok. Eddig tartott a dolog. Marad a kettes felállás az Andrissal.

Az elmúlt másfél hónapban nagyon sok minden történt. Sok jó és sok rossz is, sajnos. Andris sokat sírt és eljutottunk oda, hogy nem tudtam letenni, mert nem maradt meg fekve. Szinte éjjel-nappal fent volt. Mindenki azt mondta, az orvosokat is beleértve, hogy hasfájós és majd elmúlik.

Persze nem múlt el és egyre rosszabb lett a helyzet. Annyira kimerült, hogy ha sikerült végre elaludnia, akkor szinte eszméletvesztésig beájult. Kétszer riasztott be a légzésfigyelő emiatt, rongybabaként vettem ki a kiságyból és kétszer történt meg ez az ölemben is. Minden alkalommal nagyjából 20 másodperc volt, mire magához tért.

Ezek után azt mondtam, na jó, ez nem játék. Bementünk a Madarász kórházba, ahol elméletileg kötelesek felvenni, ha a légzésfigyelő okkal beriaszt.

Öt napot töltöttünk bent a kórházban, kivizsgáltak mindent. Az utóbbi időben sokat hányt, bukott az Andris, ami egyes gyerekeknél nem okoz gondot, de nála kimarta a sav a nyelőcsövet. Emiatt nem tudott fekve maradni és aludni. Ez okozta a kimerültséget és a beájulásokat.

Az ágyat meg kellett emelni, kap sűrítőt, amitől a tej állaga tejbegríz-szerű lesz, így nem tud visszafolyni olyan könnyen. A kórházi- és az idegállapotomat nem írom le. Azt sem, amikor bekerültünk és azt sem, ami előtte volt. Elég annyi, hogy a kimerültségtől és az ijedtségtől az első benti napon elsírtam magam, ahányszor orvossal vagy nővérrel kellett beszélni. Mostanra már rendben van Andris, nincs se hányás, se bukás.

A hasfájás is csökkent (semmi az ég világon nem használt, kivétel a has masszírozás és a szélcső). Bár az is hozzátartozik a dologhoz, hogy hat evésből már kettő tápszeres. Illetve bevezettük az őszibarackot is, amiből tegnap egy egészet bevágott.

Röviden ennyit a hasfájós/refluxos időszakról, majd jövök még!

A papírnyúl csíkokat engedett, barátságos karmokat és fogakat növesztett. Átalakult. Most már három papírtigris van. Drukkoljatok nekik!

Majd írok még a mindennapokról, de egyelőre ritkán kerülök gépközelbe, akkor sincs elég időm egy tisztességes bejegyzésre. Egy füzetben írom a történéseket, az a kiságy mellett is jól működik. Csók mindenkinek.