Azt elmondhatjuk, hogy felmondás felmondást követ és a terhesség ragadós.

Másodjára már nem sírtam az Özpetek filmen, hanem inkább figyeltem a szövegre, jót tett a léleknek. Majd egyszer ha találok feliratot, kijegyzetelem.

Sajnálom nagyon, hogy ő kimarad a Bab életének ezen szakaszából. Én nem tudnám kihagyni a helyében azokat a pillanatokat, amikor megmozdul bent a Bab és már kint is lehet látni. Például.

Azok a vadidegen emberek pedig szörnyen idegesítenek, akik, ha megtudják, hogy gyereket várok egyből rémtörténetekkel kezdenek bombázni és úgy érzik, hogy ők tudják a legjobban, hogy milyen érzés nekem.

Az is fura érzés, hogy egyre többen meg akarják fogni a hasam. Nem tudom, hogyan viselkedjek, mert nem feltétlenül akarom, de vannak, akiknél nem bánom. Egy valaki bármikor megfoghatja, de ő nincs itt és nem tudja, hogy mit is akar.

Elkezdtem neveket nézni, a fiú neveket sokkal nehezebb kiválasztani.

Kurvaszar egyedül lenni...

Tegnap átjött Csillu egy barátnőjével, és Cukival meg Dízellel. Cuki szálkásszőrű tacskó, Dízel pedig egy mopsz. Hoztak frissen sütött szalagos fánkot baracklekvárral én pedig sütöttem quiche-t padlizsánnal, gombával és spenóttal. Elvittük a kutyákat sétálni, több mint másfél órát voltunk a hegyen, bár nem a táv volt sok, hanem a mopsz lassú, de jól esett. Talán kicsit nekem is sok volt, mert mire hazaértünk fájt egy kicsit a hasam és egyből lefeküdtem pihenni.

Bab sokat mozog, remélem minden rendben van odabent.

A macska pedig az agyamra megy, ivartalanították és azóta mintha még bolondabb lenne. A teknőst állandóan piszkálja, félek, hogy egyszer kiveszi és valami baja lesz a páncélosnak. Ma reggel pedig a befőtteket borogatta le a polcról, egy össze is tört. Úgyhogy azzal a lendülettel kitettem az udvarra, bár még pár napig bent kellene lennie a műtét miatt, de egyszerűen kibírhatatlan. Lehet, hogy én is.

Éjszaka fél háromkor arra ébredtem, hogy leszakad a bal vesém. Fordultam jobbra-balra, sehogy sem volt jó. Kimentem pisilni, megnéztem a könyvben, de hogy miért lehet, túl sokat nem írtak. Fél óra múlva sem múlt el, akkor gondoltam, nézzük meg az interneten, ha már úgysem tudok aludni. Ittam sokat, hogy beinduljon a veseműködés. Annyit tudtam meg, hogy a Bab elnyomhatja bent a dolgokat és akkor vesepangás van.

Kényszeresen elmentem háromszor pisilni, bevittem az ágyba az összes párnát a lakásból és szinte négykézláb, párnák sokaságán próbáltam tovább aludni, hogy a vesémet ne nyomja semmi. Végül enyhült a fájdalom, Bab is felébredt, de lassan elaludtunk mindketten.

Reggel voltam a védőnőnél, aki felvezetett mindent a rózsaszín kartonra, megkaptam a Kismama csomag 2. és 3. részét. Itthon láttam, hogy mindkettő 2010-es, szóval a lehetséges kuponok mind lejártak, de végül is mindegy. A zacskó pedig nyitva volt, gondolom kikerült belőle valami, ami szintén nem érdekel, mert nem szorulok rá. Ha mondjuk mond egy mondatot, hogy kellett valakinek a benne levő x vagy y, akkor nincs ilyen rossz szájíze a dolognak.

A váróban volt egy anyuka két gyerekkel, az egyiket oviban vitte. Persze a kisfiú nem akart menni ezért az anyuka sorozatosan mondogatta neki, hogy ha nem mész, akkor nem leszel okos fiú, nem lesznek barátaid, stb. Egymás után jöttek a "nem"-es mondatok. Remélem én el fogom tudni kerülni ezeket és kevés "nem"-el tud a Bab felnőni. Majd szóljatok rám, kérlek!

Úgy tűnik, hogy tényleg csak ketten maradtunk. Akiről úgy gondoltuk, hogy kitart mellettünk, másképp döntött. A világ összeomlott körülöttem.

A két papírtigris egyébként egy, azaz kettő az egyben. A Bab meg én.

Nagyjából minden nap sírok reggel, este, éjszaka. Napközben nem, mert akkor dolgozom. Most még reggel van, korábban jöttem be az irodába és ez a levél várt:

"most csak az jutott eszembe, hogy szeretnék egy késő nyári este fóton kint ülni veled az ajtód előtt, nézni a naplementét, hallgatni a csendben Bab szuszogását és érezni a békét... :)"

És akkor megint rákezdtem.

Tegnap magyaráztam a bizonyítványomat, amikor André itt volt, hogy ez biztosan csak a hormonok miatt van. Nagyban bólogattunk, amikor is kinyögtem, hogy végül is mindig ilyen voltam. Majd mind elkezdtünk nevetni, hogy igen, ez így van, semmi nem változott.

Megkérdezte a Vodafone-ban az eladó lány, hogy hányadik hónapban vagyok. Megkérdeztem, hogy mire gondol, egy kicsit zavarba jött és mondta, hogy babát várok, nem? Nem is gondoltam, hogy kabátban már ennyire látszik a hasam. Kedves volt, kérdezte, hogy tudom-e, hogy fiú vagy lány lesz.

Elmeséltem a két esetleges opciót, amit felváltva latolgatnak az orvosok.

A taxis mindig megkérdezni, hogy merre menjünk. Szeretek a rakparton jönni a Deák tér felé az Andrássy úton, ilyenkor mindig azt gondolom, hogy külföldi turista vagyok, aki éppen várost néz.

Úszógumi szagú a Valentin matrica.

Előzmények:

2011. február 9.

Bab 20 hetes, nagyon rendesen viselkedik annak ellenére, hogy elég sok érzelmi hullámnak van kitéve, amit igyekszem elkerülni és kiegyensúlyozott "otthont" biztosítani neki, de ezt nem mindig tudom, sajnos mert én sem vagyok elég kiegyensúlyozott.

Most is mozog, vicces érzés, néha én is nagyon meglepődök. Eddig vízszintesen feküdt, azt hiszem, de a tegnap esti mozgása akkora volt, mintha a megpördült volna a tengelye körül. Nagyon aktív mostanában.

2011. január 25.

Hogyan képzeltem mindezt régen és talán nem olyan régen is...

Azt gondoltam, hogy ha egyszer eljutok oda valakivel, hogy gyereket várunk*, akkor annak van alapja, nincs kétség a kettőjük közötti kapcsolat felől. Annyira egyek, hogy mások számára már túlzás. És mosolyognak, mindig fülig ér a szájuk, hol cinkosan egymásra kacsintva, hol a csendesen, hol pedig csak a szemek mosolyognak. Mert úgy érzik, hogy megtalálták a másik felüket.

Biztosan van ilyen, jó lett volna ilyennek lenni. Most egyelőre csak azt érzem, hogy egymagam vagyok, bolyongok és próbálom megtalálni az utat, ami három ember számára a boldogsásghoz vezet, úgy, hogy közben nem ismerem a másik embert. Ez már ebben a formában megjósolható, hogy merre alakul, de valahol azt érzem, hogy nem szabad feladnom. Nem kis bizonytalanságot generálva ezzel magamnak. De mi történne, ha nem csinálnám? Akkor is hasonló helyzetben lennék csak remény nélkül, összetört szívvel, egymagam. Bizonytalanság nélkül ugyan. Melyik a jobb? Nem tudom.

Arra számítottam, hogy Bab mindkettőknek óriási örömet okoz, de ezt sem érzem. Boldog vagyok, madarat lehetne fogatni velem, de nincs kivel örömködjek, nincs kivel tervezzek, nincs kivel vitatkozzak, nincs kivel sírjak, nincs kivel megosszam a kételyeim, gondolataim, örömömet. Nem érzem, hogy lenne mellettem valaki. Nem érzem, hogy itt lennél. Nem érzem, hogy itt szeretnél lenni.

Közben azon is rágom magam, hogy ez mennyire árt a Babnak, mennyire érzi odabent, hogy kint nem stimmelnek a dolgok, mennyire érzi, amikor egyedül sírok mert nem tudom, hogy mi lesz.

Persze mindent túl lehet élni, biztosan ezt is. De az már egy másik világ. Meg tudom csinálni azt is, de nem így terveztem, nem így álmodtam.

Megint rengeteg a nem, de nincsenek igenek, csak várakozás a válaszokra, amik a némaságba vesznek.

* Persze itt egy terven kívüli Babról van szó, de ettől függetlenül is úgy gondoltam, hogy vagyok rád akkora hatással, hogy szívből azt tudd mondani, hogy igen, minden vágyad, hogy megoszd az életed a Babbal és velem.

2010. november 27.

Leesett az első hó. Még éjszaja behoztál egy hógolyót és mutattad, hogy elkezdezz esni, reggelre pedig 10cm biztosan lett. Még nagyon vizes volt, de már hó. Előző esete néztük meg a nyári háborúkat, japán animáció, nekem nagyon tetszett. Csak, hogy később tudjam, hogy ez melyik volt, írok róla pár szót. Valaki feltöri a közösségi hálót és a főhős család tagjai szembeszállnak a gonosszal, egyszerre mutatva, hogy az online világ megfér a való világgal. És persze sikerül nekik.

Szóval reggel hó volt, nem voltam rosszul, lehet, hogy az Elevitnek köszönhetően, nem tudom. Sokáig aludtunk, aztán siettünk megint moziba, a Kells titkát néztük, aminek a vége zenéjén sírtam, és röhögtem is magamon. Egyébként szép ír zenéje volt, szóval valahol megértem magam. Dublinban is ezért vettem meg egy CD-t, mert annyia szép volt az ír zene, hogy magammal hoztam.

Utána siettünk át a Toldiba, ahol megint késve indult a film. Négy előadásból a Toldiban eddig kétszer késve kezdték, az Urániában pedig kétszer rosszul indították a hangot. Na meglátjuk ma mi lesz. A válogatással nagyon beválogattunk. Hét film volt, inkább kísérleti filmek, borzasztó volt a 80%-a. Azt mondtad, úgy látszik szombatonként kiképzőtáborban veszünk részt (Arto Lindsey után), csak azt nem tudod, hogy mikor iratkoztunk be... :)Utána elmentünk az Iguanaba, ahol jót ettünk, utána pedig haza-haza és néztük Rogert. Babbal vettünk egy jó meleg és hosszas fürdőt. Megmértem magat, 65,8 kg. Ez most kevesebb, mint a múltkor. Eddig...

2010. november 26.

Előző este komolyan beszéltem a macska fejével. Elmondtam neki, hogy ha ezt így folytatja és nem hagy aludni, akkor új gazda után nézhet, ami már lenne is. Úgyhogy húzza meg magát csendben a nappaliban és ne ugrabugráljon az ágyon éjszaka. Valamiért megértette és tudtam aludni rendesen, ő pedig kint a nappaliban. (Látod majd megnevelődik, szépen-lassan). Bár reggelre a rózsafa teljesen le volt kopasztva, mintha esküvő után lettünk volna, csupa piros virágszirom a nappaliban. Mindegy, de legalább aludtam. Vannak mindenféle emésztési problémáim, tegnap este már ott tartottam, hogy szilvalekvárt ettem, tejjel. Reggel viszont nem hánytam, nem is értem. Gravidát szedek, de gondoltam, hogy nem lesz gond, ha az Elevitet is kipróbálom felváltva, így a vitaminok kiegyenlítődnek. Bab este óta nem okoz görcsöket, talán most egy kicsit, hogy írok róla. :)Ma is Anilogue. A tegnapi jó volt, kivéve a két depressziós filmet. A legaranyosabb szerintem a Lost thing volt. Szerinted?

2010. november 25.

A reggelek szörnyűek, de utána teljesen jól vagyok. Tegnap Juci és Vica hosszasan taglalták, hogy mennyit fogytam és mit csinálok, és hogy régen azért másképp néztem ki és mostanra átalakult a testalkatom. Viccesen megjegyeztem, hogy biztosan készül a szervezetem a gyerekre. Ma heves görccsel reagált Bab arra az információra, hogy lehúzzák a teljes ATL kommunikációt a iPhone kampányról és helyette Karácsonyt kellene betenni. Persze, meg a csillagokat is lehozzuk nektek, nem? Úgy tűnik, hogy ha mindenki munkáját egyszerre nézzük, akkor most vagyunk a legnagyobb kakiban. Tarts ki Bab, az iPhone-nál szebb a Desire!

Ja, a védőnőt pedig nem tudom utolérni, úgy látszik nagyon elfoglaltak ők is, sok a gyerek.

Ma kezdődik az Anilogue, megyünk minden nap, egészen vasárnapig.

2010. november 20.

Szombat. Már három hete nem iszom kávét, nem kívánom, de nem érzem a hiányát. Korábban keltem, húslevest főztem. Csillu átjött a kutyával, elmentünk sétálni. Este a Trafóban megnéztük Kézdy Luca hegedű előadását, de több volt ez annál, nagyon tehetséges lány. Utána pedig úgy éreztem, hogy kiszaladunk a világból, mert Arto Lindsay gitárgyilkoló performance-a következett, amit azt hiszem Bab még a jövőben a szemünkre fog hányni, mert borzasztó volt. Lemaradtunk a krumplis helyről, de helyette beültünk a Mekibe sajtburger fresht és mexikói sajtocskákat enni, a második nem volt kiemelkedő.

2010. november 19.

Voltunk a dokinál, azt mondta, hogy Bab 8 hetes és 3 napos, minden rendben van. Lehet úszni és mindenfélét csinálni, ami jó esik. A repüléssel sincs gond, csak a távolsággal, nehogy bármi gond legyen. Sztorizott nőkről, aki nem tudták, hogy ki lehet a gyerekük apja, mert a dátumok alapján több lehetőség is felmerült. Nálunk ez csak addig terjed, hogy nem tudjuk mikor jött meg utoljára, így azt is csak tippelni lehet, hogy mikor történt a fogantatás.Este megnéztük a Batsheva Dance Company előadását, nagyon szép volt, végre valaki tud egyszerre táncolni. Izraeliek voltak, nem angolok :)

2010. november első pár hete

Fura érzés folyamatosan. Mellfeszülés, hasgörcsök, hányinger, émelygés, rengeteg-rengeteg alvás. Egyszer megmértem magam: 66,4 kg.

2010. október 29.

Első vizsgálat, amikor megdöbbenünk rendesen. A hajhullás és az egyéb járulékos gondok miatt elmentem egy új dokihoz, hátha ő mást is tud mondani, mint a gyógyszeres kezelés. Hát tudott. Ami után kisebb sokkot kaptunk, de akkor még nem volt biztos, hogy pozitív vagy negatív kimenetele lesz a dolognak. Ekkor arra tippelt, hogy 4 hetes terhes lehetek.

Előzmények:

hajhullás, feszülő, fájó mellek, alhasi görcsök. Na tessék, ki gondolta volna...